Mi is az a tökmagolaj? A tökmagolaj kulináris különlegességnek számít Magyarországon, Erdélyben, Szászvárosban, Romániában, Horvátországban, és a szomszédos régiókban. A héj nélküli olajtök magjából készül, hidegsajtolás útján. A hidegsajtolás egy olyan eljárás, mely során a tökmag gazdag és értékes hatóanyag-tartalma legnagyobb részében megmarad, így a kész produktum is rendkívül magas telítetlen zsírsavtartalommal rendelkezik. A népi gyógyászatban a tökmagot prosztatamegnagyobbodás kezelésére, valamint a változó korú nők koleszterinszintjének csökkentésére használják. A tökmagolajnak több típusát is ismerjük, leggyakoribb zsírsavai százalékos megjelenésben a mirisztinsav (0, 09-0, 27) a palmitinsav (12, 6-18, 4), a palmitoleinsav (0, 12-0, 52), a sztearinsav (5, 1-8, 5), az olajsav (17, 0-39, 5), a linolsav (18, 1-62, 8), a linolénsav (0, 34-0, 82), az arachinsav (0, 26-1, 12), a gadoleic sav (0-0, 17), valamint a behensav (0, 12-0, 58). Az Észak-Amerikában " pepita " néven is ismert (amely a spanyol pepita de calabaza, angolul " kis tökmag ot" jelentő kifejezésből származik) tökmag egy ovális formájú, lapos felületű, világosbézs színű külső héjjal rendelkezik, melynek lefejtése után a belsejében sötétzöldes színű magot találunk.
Kellemes ízű. Használható a hideg konyhában, sőt az édességek elkészítésénél is. Tartalmaz: tökmagolaj hidegen sajtolt, D-a tokoferol (antioxidáns), rozmaring kivonat Ajánlott fogyasztás: 2-3x naponta 3-5 ml Tartalom: 250 ml Tárolás: Szobahőmérsékleten száraz helyen. Óvjuk a fagytól és a napsugaraktól. Felbontás után 6 hónapon belül ajánlatos elfogyasztani.
A közönséges tök egyéves, kabaktermésű növény, Közép-Amerikában évezredek óta ismert, termesztését jóval Amerika felfedezése előtt elkezdték a mexikói indián törzsek. Európába Kolumbusz Kristóf hozta be, amelyet követően a fény- és hőigényes növény néhány évtized alatt elterjedt egész Dél- és Közép-Európában. A tökmag első gyógyászati célú felhasználásra Európában a 19. századi forrásokban utalnak, a népgyógyászatban elsőször féregűzőként alkalmazták a tökmagot, mely felhasználása a mai napig a legszélesebb körben elterjedt. A növényt és annak magját számos betegség kezelésére alkalmazták, többek közt húgyúti panaszok esetén is. Hasonló célú felhasználást figyeltek meg észak-amerikai indián törzseknél is, akik a tökmagot vizelethajtóként alkalmazták. Napjainkban a tökmag olaját tartalmazó készítményeket hazánkban és más közép-európai országokban is igen elterjedten alkalmazzák jóindulatú prosztata megnagyobbodás (BPH) kezelésére. A legnagyobb gyógyászati jelentőséggel a tökmagból készült, hidegen préselt olaj rendelkezik, de a mag fogyasztása is kedvező hatású.