Sokszor vadidegenek megszólítanak, illetve az utcán, bárhol, bármikor könnyen teremtek kapcsolatot, pillanatok alatt együtt nevetek, vagy szomorkodom embertársaimmal. Érzéseimet, gondolataimat, a körülöttem lévő világról szóló véleményemet kis történetekbe foglalva osztom meg olvasóimmal.
Na azt már nem! Éppen a vastag alumínium lábasban készült ebédet főzni. Felkapta, úgy vágta az ember könyökéhez, hogy letört a lábas füle. Sokáig a kutya vizes edénye volt. Már nincs meg. A kutya kölyke is megöregedett, elpusztult, rég eltemették a kert végében. Neki is próbáltak udvarolni. Aki a tojást árulta a faluban, mindig neki tette félre a legszebbeket. Azt mondta, ha kap egy csókot tőle, ingyen ad annyi tojást, amennyit csak akar. Még meg is ölelte, erőszakkal magához szorította. Égő arccal ment haza. — A kertben sütött le a nap — próbálta magyarázni. — Csak a fejedet meg ne süsse — morogta az ember. Mérges volt, hol marad ilyen sokáig, mikor lesz már kész az ebéd! Ahogy pucolta a zöldséget a leveshez, a könnyei potyogtak rá. Hetekig, vagy talán hónapokig nem tudta elfelejteni azt a tilos ölelést. Nehezen építették fel ezt a kis házat is, ahol felnevelték a gyerekeiket, és persze a gyerekek körül is adódtak viták. De mindig mindent együtt oldottak meg. Ketten hajoltak a gyerekek betegágya fölé és együtt örültek, ha az iskolából jó bizonyítványt hoztak haza.
Hát hogy is kezdjem oh? Hogy mondjam el? Hisz aki megérthetné, az nem felel. Elragadta őt a dölyfös Éjkirály, Ki ezer éve már a szerelemre vár. Ref. : Elragadta, megszerezte, Szerelemlánccal megkötözte, De a szíve csak az enyém. Fényes urak, ha nem tudnátok: Két ember kell a boldogsághoz, És Ő már csak az enyém. A felkelő Nap fénye eltakar, A féltékenység úgy a szívembe mart. Hisz oly hatalmas, fényes a vőlegény, Hát hogyan szállhatnék harcba véle én? Ref. : 1x De azért én nem adom fel, Történjen úgy, ahogyan kell. Mert az én mesémben a hősök győznek, A két szerelmes egymásé lesz, Ezért én nem adom fel! Ref. : 2x
Régi úton járok, mese világ ködben áll, Olyan ismerősre várok, aki régen eltünt már. Ref: Bádogember, gyere elő Bádogemben hamar, Bádogember, hozd el barátaid nekem, Mindenki jöjjön el, álmomban itt legyen Játszunk újra a réten, bújjunk el a régi mesében. Dorottyát a kislányt, és a Totó nevű kutyát, Hozd el a Madárijesztőt és a Gyáva Oroszlánt. Ref: Bádogember... Óz a csodák világa - ma is él a szívemben Furcsa, kedves bája hiányzik az életben. Ref: Bádogember.....
Legutóbbi módosítás: 2015. 05. 17. @ 12:02:: Magyar Eszter Szeretnék bemutatkozni, Magyar Eszter vagyok. Az íráshoz való vonzódásom elég régre nyúlik vissza, az iskolában, a matematika mellett a magyar nyelv és irodalom volt a kedvenc tantárgyam. Tinédzserként, a "mi szeretnék lenni" listán újságíró is szerepelt, a piaci kofa, hegedű művész, ápolónő, nyomozó, házvezetőnő mellett. Ebből az időszakból versek és egy négy felvonásos színdarab, melynek végére mindenki meghal, maradhatott volna fenn, azonban sok más halhatatlannal együtt ezek a művek is eltűntek. Fiatalon férjhez mentem, gyerekeim születtek, a munka, a háztartás mellett ekkor már az olvasásra sem nagyon maradt időm. Mikor már harmadik gyermekem is átlépett a tinédzserkor második felébe, egy baráti levelezés nyomán kezdtem újra írással foglalkozni. Mindez 2007-ben történt, három évvel később pedig már önálló kötetet jelentettünk meg, melyben idősebbik fiam két alkotása is szerepelt. Nyitott szemmel járok a világban, szeretem az embereket, érdekel a sorsuk.
Tony barátom volt Együtt voltunk folyton És vigyázott rám Egyszer tényleg megmentette az életem Néha fel akarom hívni, Azt mondani: "Hé, maradjunk ébren reggelig! " És amikor behunyom a szemeim, amikor behunyom a szemeim Téged látlak, téged Amikor behunyom a szemeim, amikor behunyom a szemeim Átjössz, te Az idő csak mélyül Megédesedik és helyrehozza A régi barátokat Mind visszaolvadunk a képbe Esőcseppek ismét a vízben Régi barátok És nincs végük a régi barátoknak Ámen