FÜLSZÖVEG: A külvilágtól mereven elzárkózó szatmári zsidó közösség tagjaként Deborah Feldman szigorú szabályok szerint nevelkedett Brooklynban. Előírták számára, mit viselhet, kivel beszélhet, mit olvashat. Az oktatásával alig törődtek, az egyetlen elvárás vele szemben az volt, hogy engedelmes lány és jó feleség váljon belőle. Mindössze tizenhét éves volt, amikor hozzáment a családja által kiválasztott férfihoz, akit alig ismert. Deborah fuldoklott a mind érzelmi, mind testi értelemben diszfunkcionális házasságban, és a közösségben, amely nagyon szűk teret hagy a nőknek, legyenek bármennyire tehetségesek. Deborah-t pánikrohamok gyötörték, és elképzelése sem volt arról, hogyan enyhíthetne szorongásán. Kilátástalan helyzetében fokozatosan találta meg a kiutat: miután megszületett a fia, egyre világosabbá vált számára, hogy képtelen megfelelni a haszid zsidó közösség elvárásainak, és maga mögött kell hagynia addigi életét. Egy bátor elhatározással feláldozott hát mindent, amit addig ismert, hogy szabad lehessen, és gyermekét is szabad embernek nevelhesse.
Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik, És vannak, akik az Indexet olvassák! Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!
Egy másik szempontból viszont határozottan jó döntés Berlin, hiszen elég sarkalatosan mutatja be az Esthert érő hatalmas ellentéteket és kontrasztokat, mint például a holokauszt emlékművel szelfiző turistákkal vagy a holokauszt döntéshozatalok színhelyéül szolgáló épület melletti fürdőzőkkel teli tóval. A város aztán még hangsúlyosabbá válik Moishéval (Jeff Wilbusch) való újbóli találkozása miatt is, akit a williamsburgi rabbi azzal bíz meg, hogy bármi áron visszahozza Esthert a közösségbe. Maria Schrader ( Stefan Zweig: Búcsú Európátó l) többnyire jól ötvözi és ütközteti ezeket az elemeket. Esther szerepére kiváló választás volt Sira Haas, mert megindítóan adja át a kívülről madárcsontú, törékeny lányt, ki végül hihetetlen erőről tesz tanúbizonyságot. Szívszorító, ahogyan ez a szinte még tinédzser megtörten kifakad: "Isten túl sokat várt tőlem. Ezért szöktem meg. " A szereplők közül kimagaslik még a Moishét alaíktó színész, Jeff Wilbusch, ki a netflixes premier után nyilatkozta a sajtónak, hogy nehéz és megindító volt számára részt venni a sorozat készítésében, hiszen 13 éves korában ő is egy ultraortodox családból szökött el, hogy aztán később (csak úgy, mint a sorozatbéli Esther) a művészetben találja meg a helyét.
Éppen ezért az ultraortodox szatmári zsidók átlag keresete igen alacsony, évi 20 ezer dollárra tehető (A New Yorki éves átlagkereset 75 ezer dollár). A másik út (Unorthodox) tehát erről a közösségről szól, azon belül is Esther Shapiro (Sira Haas) történetét meséli el (akit az írónő, Deborah Feldman önmagáról mintázott). Esther 17 évesen férjez megy Yakov Shapiróhoz (Amit Rahav), akivel addig csak egy teára találkozhatott a hagyományoknak megfelelően. Majd a korai házasság és az ultraortodox közösség zártságának és feszültségeinek hatására Berlinbe szökik édesanyjához, aki még Esther gyermekkorában kivált a közösségből, hasonló okokból. A sorozat ereje a hitelességében rejlik. A történetmesélés két szálon fut párhuzamos szerkezetben, az egyik szál a közösséget mutatja be, Esther útját a szökésig, a másik vonal pedig berlini boldogulását meséli el. Ez utóbbi nem szerepel a könyvben itt elrugaszkodott Feldman történetétől a rendező, Maria Schrader. A sorozatnak nem tett jót ez a lépés, hiszen a haszid közösségben játszódó hiteles jelenetek által létrehozott atmoszférát darabokra töri a történetbéli Berlin hamis liberális közege.