A történelmi hitelesség kárára.
Ezeknek adott terepet az HBO sorozatára készült válasz-széria, melyben a 4-es blokk reaktorát a CIA beépített emberei röpítik a levegőbe. A minden valóságalapot nélkülöző konteót még az orosz közönség sem fogadta túl jól, a nyugati országok nézőit pedig már az előzetes is megmosolyogtatta. Oroszország azonban továbbra is úgy vélte, hogy a csernobili események még mindig nincsenek megfelelően elmesélve. Danila Kozlovsky a Netflix égisze alatt 2021-ben készítette el egészestés játékfilmjét, a Csernobil 1986 -ot, amelyből a csernobili búvárok fikciós történetét ismerhetjük meg. További érdekesség, hogy a filmet részben Magyarországon forgatták. Az orosz filmesek már régóta bizonyították, hogy látványteremtésben bizony semmi szégyellnivalójuk nincsen amerikai kollégáikhoz képest. A Csernobil 1986 film több beállítása is szemkápráztató módon jeleníti meg az egykori Vlagyimir Iljics Lenin névre hallgató erőművet, a baleset során lángokban álló, 4-es blokk pokolbeli látványt nyújt. Ugyanakkor a film fényképezése és fényelése szemmel láthatóan sokkal világosabb, fénytelibb, mint az HBO-s sorozat esetében, ami igyekezett a Szovjetuniót egy komor, sötét, nyomasztó országnak ábrázolni.
6 vagy 15 ezer röntgent mért-e a doziméter stb. A készítők számára a leglényegesebb az orosz, illetve szovjet nép áldozathozatalának, hősiességének és kitartásának ábrázolása volt, amit egyébként kár lenne elvitatni azoktól a likvidátoroktól, akik életüket és egészségüket tették kockára a radioaktív pokolban. Csernobil azonban nem Pompeii volt. Nem egy előjelezhetetlen vulkánkitörés sújtotta a szovjet népet, hanem egy, a vezetésből fakadó emberi mulasztás, melynek felelősségével még a mai Oroszország sem kíván őszintén szembenézni. Mintha csak azt mondanák, hogy jöhet eső, jöhet hó – vagy radioaktív hamu – az orosz nemzet mindennel megbirkózik. Mindennek ellenére érdemes próbát tenni a keleti filmes kollégák vállalásával, de a pátoszos szerelmen és hősiességen túl nem ismerjük meg mélységében a csernobili rettenetet. Lenin úgy vélte, minden művészeti ág közül a film a legfontosabb a szocialista forradalom számára. Nos, úgy tűnik, hogy az orosz állami apparátus mai napig hallgat egykori elődjére és jól ismeri a mozgóképben rejlő propagandaerőt.