Várnai Zseni Úgy Megnőttél – Vers: Várnai Zseni: Úgy Megnőttél, Szinte Félek
Szeg�ny �regasszony foh�szkodik Mindenem f�j, a v�ns�g r�gja testem, hideget �rzek, s szinte vak vagyok, b�r�m l�ty�g, ak�r az �res t�ml�, s k�v�lyg� fejjel lassan baktatok. Nem is tudom, m�rt kell ily hosszan �lni, mikor m�r minden szersz�m elkopott, �, Istenem, kegyesen vedd magadhoz ezt a szeg�ny, elny�tt, �reg lomot. �jjel nem alszom, egyre forgol�dok, semerre sem tal�lom nyughelyem, s�ket f�leim z�gnak, sustorognak, s a r�gi dolgok j�tszanak velem. E fonnyadt test valaha h�feh�r volt, s mellem, ak�r a birsalma: kem�ny, �, Istenem, b�rcsak aludni tudn�k, �reg csontom sajog csak a fekhely�n. Sz�jam fogatlan, sz�raz �s bes�ppedt, ak�r egy r�g beomlott s�rhalom. Valamikor k�t gy�ngysorral kacagtam, �s hangom csengett, mint a cimbalom. Szerelmes voltam, engem is szerettek, asszony lettem s les�rt a sok gyerek, Teremt�m, jaj, kegyesen v�gy magadhoz, elf�radtam, �s m�r csak szenvedek. Mint a kisz�radt k�r�, mely r�gyecsk�t nem pattant t�bb�, �s csak t�zre j�, �gy tengek itt, mellemb�l r�g kiszikkadt a b�s�ges, meleg �letfoly�.
- Úgy megnőttél, szinte félek - Várnai Zseni versét megzenésítette: Ócsai Zoltán - YouTube
- Vers: Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek
- Várnai Zseni versek - íme 12 remek költemény
- Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek - vers - Nagyszülők lapja
- Várnai Zseni Úgy megnőttél, szinte félek - YouTube
- Varnai zseni úgy megnőttél
- Nyugalom: VÁRNAI ZSENI : ÚGY MEGNŐTTÉL!!
Úgy megnőttél, szinte félek - Várnai Zseni versét megzenésítette: Ócsai Zoltán - YouTube
Gy�m�lcs nem �rik m�r a holt fa�gon, z�r�g, cs�r�g, ha f� a t�li sz�l, ak�r ha r�gi csontv�z �ji �r�n, k�s�rtetes, halotti t�ncra k�l. �gy l�tom, ha �vatlan pillanatban t�k�rbe n�zek �s r�dermedek a sz�rny� k�pre, mit arcomra �rtak cs�fond�ros, gonosz szellemkezek. Nyoma sincs m�r annak, ki egyszer voltam, mintha �larcot nyomtak volna r�m, �, Istenem, s�rj�b�l ha kil�pne, nem ismerne meg �desany�m. Jobb lenne m�r n�kem is elpihenni, aki �reg, csak ny�gnek t�nfereg, leffedt csoroszlya-v�ns�gem ut�lj�k a mostani cicom�s n�mberek. Tal�n a sorsot �rzik, hogyha l�tnak, bizony, mert minden d�grov�sra jut, de Istenem, el�tted nincs k�l�nbs�g: t�rd f�l nekem a mennyei kaput.
Vers: Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek
- Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek - vers - Nagyszülők lapja
- OTTHONWEB : május 2015
- Guess női ruha
- Vers: Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek
- Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek | Napi Lélekmelengető Versek | Megoldáskapu
- 10 hetes ultrahang
- Várnai zseni úgy megnőttél
- Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek - vers
- Modern ház színek
Várnai Zseni versek - íme 12 remek költemény
Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek - vers - Nagyszülők lapja
Amikor még piciny voltál, / olyan nagyon enyém voltál, / engem ettél, engem ittál / rám nevettél, nekem ríttál - Várnai Zseni megható sorai az anyaságról, az elmúlásról és a csodálatos emlékekről szólnak. Szerző: Nagyszülők Lapja 2015-11-16 Forrás: Nagyszülők Lapja Várnai Zseni, a József Attila-díjas költőnő csodálatosan foglalja versbe a gyermeknevelés csodáját, az anyaság semmihez sem fogható érzését, a változástól való természetes aggodalmat, amit saját gyermekeinken keresztül élünk meg és értünk meg. Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál rám nevettél, nekem ríttál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél. Először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem nézel. Nem anyádat, nem apádat, valami más csillagtájat. Úgy megnőttél, szinte félek, már a válladig sem érek. Alig-alig hihetem már, hogy ölbéli bubám voltál. Én voltam-e óriási, vagy Te lehettél parányi?
Várnai Zseni Úgy megnőttél, szinte félek - YouTube
Varnai zseni úgy megnőttél
Nyugalom: VÁRNAI ZSENI : ÚGY MEGNŐTTÉL!!
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél, s a holnapom? Azt meg kell érni még, csillagmécsem ki tudja, meddig ég?! de most, de most e tündöklő sugár még rám ragyog, s ölel az illatár! Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot, e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét, mely mindig új és mindig ugyanaz: csodák csodája: létezés… tavasz! Öreg nő sóhajt Hirdetés